A narancs.hu-n 2012. január 10-én jelent meg a Méreg folyik a Dunába című írás. Lapunk ezzel kapcsolatban terjedelmes levelet kapott a cikkben is megemlített Tatai Környezetvédelmi Zrt.-től, amelyet most közzéteszünk.
Tisztelt Magyar Narancs!
A Tatai Környezetvédelmi Zrt. álláspontja szerint a Greenpeace, a narancs.hu-n megjelent Méreg folyik a Dunába című cikkben foglalt egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak a cég tevékenységével, illetve a VII-es tározón zajló munkálatokkal kapcsolatban. A zöldszervezet egyetlen egyszer nem járt a tározón, egyetlen egyszer nem kereste meg a céget, hogy felvilágosítást kérjen. Tévedéseik a hozzá nem értésből és az információhiányból fakadnak. Az általuk bizonyítéknak nevezett adatok nem hiteles körülmények között születtek – szemben a Tatai Környezetvédelmi Zrt. méréseivel, amelyeknél a mintavétel és a vizsgálat is akkreditált körülmények között zajlott.
A következőkben a Tatai Környezetvédelmi Zrt. egyesével cáfolja meg a Greenpeace állításait:
1, „Méreg folyik a Dunába”
Az egykori almásfüzitői timföldgyár több évtizedig szennyezte a környéket és a talajvizet. A gyár leállás óta, köszönhetően a Tatai Környezetvédelmi Zrt. tevékenységének, azaz a tározók lefedésének és a tározók környezetének rendbe tételének a környéken a szálló por mennyisége jelentősen, messze a határérték alá, a talajvíz szennyezettsége pedig a felére csökkent, és mindkét érték folyamatosan javuló tendenciát mutat – ezt még a Greenpeace is elismerte, sőt, a honlapjára is kitette.
Az, hogy a talajvíz értékek folyamatosan javulnak, azt bizonyítja, hogy a tározókból nem jut ki szennyező anyag. A tározók vízzáró természetes agyagszigetelésű medencékben épültek, így alulról nem tud a talajvíz kimosni szennyező anyagokat.
A tározón felülről sem tud az esővíz leszivárogni, mert egyrészt a mesterséges talajból a növényzet felhasználja, másrészt a tömbbé szilárdult vörösiszap is vízzáró réteget képez. Ezt utóbbit bizonyítja, hogy a nagy esőzéseket követően a víz egyszerűen elpárolog a még szabadon lévő vörösiszapról. Az ügyben elsőfokú bírósági ítélet is született.
2, „A vörösiszap-tározó melletti utcában kiemelkedően magas a rákos megbetegedések száma”
Erről hivatalos dokumentum nincs, kimutatás nem készült. A filmben nyilatkozó Nagy László is csak saját tapasztalataira támaszkodik, ráadásul azt is hozzá teszi, hogy „valaki meg azt mutatta ki, hogy mégsem”. Almásfüzitőn a lakosság nagy része dolgozott az egykori timföldgyárban. Pontosan ismerik a technológiát és az anyagokat. Évekig, évtizedekig nyelték a bauxit port, veszélyes lúgokkal dolgoztak, ráadásul otthonaikat is rendszeresen belepte a vörösiszap pora.
A Tatai Zrt. éppen ennek a porzásnak a megakadályozására kapott engedélyt. A tározók mesterséges talajjal lefedése közben nem nyúl, nem nyúlhat a vörösiszaphoz. A VII-es tározó 65 százalékával, a teljes terület 80 százalékával készült el a cég – hatóságok folyamatos ellenőrzése mellett. Az elmúlt egy évben több mint 20 ellenőrzést kapott a cég, és mindegyik rendben talált mindent
A tevékenységgel kapcsolatban a két érintett önkormányzat is állást foglalt, ahogyan ezt Önök is közölték.
3, „tározó oldalán kis patakban folyt ki a toxikus lé, a veszélyes folyadék pedig beszivárog a kertjeikbe, sőt beszivárog a Dunába is.”
2000-től a Tatai Zrt. sorban rendbe tette a tározók műtárgyait. Visszaszedte a tározókról a timföldgyár működése alatt, feltöltéskor kikerült vörösiszapot. Lezárta az retúrlúg elvezető létesítményeket, összegyűjtötte az ezekből a használaton kívüli műtárgyakból származó pangóvizeket. A filmben nyilatkozók és a Greenpeace is ezen munkák kivitelezését keverik össze a szivárgással.
4, „A tározó egyik oldala ugyanis egyben a Duna árvízvédelmi töltése, amiből folyamatosan szivárognak a mérgek.”
Szennyezés nem jut ki a tározóból – az 1-es fejezetben leírtak miatt.
5, „a szennyező vörösiszapos felületet mielőbb le kell fedni. Ennek megvan a szakszerű módja, fóliával és vastag termőtalajjal néhány hét alatt biztonságosan letakarható a felszín – ahogyan ezt már számos vörösiszap-tározónál meg is oldották.”
A környezetvédelmi felügyelőség engedélye szerint a tározó lefedésére alkalmazott technológia a jelenleg elérhető legjobb technológia. Ezt egy független ELTE-tanulmány is megerősíti. A TKV 25 éve mindig a legjobb és legmodernebb technológiákat alkalmazza, hogy a lehető legteljesebb módon érvényesítse a környezetvédelmi szempontokat.
A Greenpeace által emlegetett a termőtalajos lefedést egy osztrák tanulmányra hivatkozva említi. Karl E. Lorber tanulmányában csak néhány nagy általánosság és ködös mondat van, sehol egy rajz vagy számítás. Talajjal történő fedést javasol. Ez általában alkalmazható kisebb tározók esetén. A VII-es legnagyobb szélessége viszont több száz méter, így a tározóterekre legalább 5 millió tonna talajt kellene igénybe venni, felhasználni, ami kérdésessé teszi a műszaki megvalósítás realitását. Az 5 millió tonna földet más helyről kéne elvenni, amellyel egy újabb hatalmas tájseb keletkezne az országban. De ez a felsorolás még nem is fedi a felvetett technológia alkalmazása esetén felmerülő problémákat.
Lorber úrral kapcsolatban talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy annak az osztrák leobeni egyetem tanára, amely egyetemet a Tatai Zrt. itthon legnagyobbnak tekinthető konkurense, az osztrák Saubermacher cég több ezer euróval támogat minden évben.
6, „A befedést ugyanis a Tatai Környezetvédelmi Zrt. végzi – több mint 15 éve.”
A Greenpeace valamiért folyamatosan 8 hektár lefedésre váró területről beszél, holott csak a VII-es tározó egyedül 76 hektár. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. kezelésében lévő terület nagysága pedig több mint 200 hektár. A lefedést 1986 óta végzi folyamatosan a cég. A mesterséges talaj előállítása hosszadalmas, több hónapig tartó folyamat.
7, „Ráadásul veszélyes vegyszerekből, olaj- és fémiszapból, hulladékégetői salakból készült szennyezett földet terítenek a vörösiszapra, a folyamatot pedig „rekultiválásnak, komposztálásnak” nevezik.”
A VII-es tározót ipari komposztálással előállított mesterséges talajjal fedi le a Tatai Környezetvédelmi Zrt. , amely nem rendelkezik veszélyes jellemzőkkel. Az eljárás lényege: a vörösiszap tetejére terítjük a komposztréteget, amely olajtartalmú hulladék – például a kocsimosók olajos iszapja –, szennyvíziszap, pernye, szennyezett föld és oltóanyag technológiai szerinti keveréke. Az szerves szennyezőanyag tartalmát a szennyvíz aktív mikroorganizmusai és speciális olajbontó mikroorganizmusokat tartalmazó oltóanyag segítségével csökkenjük; a szervetlen komponensek adják a talaj vázszerkezetét, a pernye a fizikai jellemzőket javítja Az általunk elkészített mesterséges talaj összetétele alapján alkalmas mezőgazdasági hasznosításra is, mert a környezetvédelmi hatóság ez alapján engedélyezi a kihelyezést.
Csak olyan hulladékot veszünk át, amelyet a technológia alapanyagként felhasználhatunk, és alkotó eleme lehet a talajnak. Azt a hulladékot, amelyből nem lehet talajt készíteni, a hulladékégetőbe vagy lerakóba kell vinni és ott ártalmatlanítani.
8, „a szervetlen veszélyes anyagok nem úgy működnek, mint a kertvégi komposztláda. Még ha össze is keverik a mérgeket, jó részük nem bomlik le, azok nem ártalmatlanítják, csak hígítják a hulladékot.”
A cikk szerzője (és a Greenpeace) a tevékenységgel kapcsolatban ott téved, hogy tudatosan összekeveri a kiskertekben alkalmazott zöldkomposztálást az egyéb jogszabályokban meghatározott biodegradációs lebontással. Ez a technológia nem egyedülálló, szakmai körökben ismert és elterjedt. Ugyanúgy különböző hulladékokból, köztük szervetlenekből is készül a lezáró réteg, melybe növényzetet telepítenek. A technológiával kapcsolatban ajánljuk a Greenpeace figyelmébe a Magyarországon hasonló eljárással mesterséges fedőréteget előállító cégeket: ők is elmondhatják az ipari komposztálás, vagyis biodegradáció és a zöldkomposztálás közötti alapvető különbséget. Ez a technológia a világban és hazánkban is elfogadottan használt más cégek és más hatósági területen esetében egyaránt.
9, „A környezetvédők december elején talajmintát vettek, és a laboratóriumi mérések alapján úgy vélték, „a tározóból kijutnak a szennyező anyagok. A tározó melletti partfalból vett talajmintában többek között a határértéket sokszorosan meghaladja az arzén, a molibdén és a bróm mennyisége. (Az arzén értéke a megengedett 20-szorosa volt!)”
Az általuk bizonyítéknak nevezett adatok nem hitelesített körülmények között születtek – szemben a Tatai Környezetvédelmi Zrt. méréseivel, amelyeknél a mintavétel és a vizsgálat is akkreditált körülmények között zajlott.
A Greenpeace nem hiteles módszerrel vett mintát, ráadásul a laborjegyzőkönyvből is csak kiragadott részeket tett közzé, amikből olyan alapvető információk hiányoznak, amelyek nélkül a vizsgálati eredmény szakmai szempontból nem ítélhető meg. Nem közlik a mintavétel pontos idejét, helyét, a mintavétel akkreditált státusát és főként a vizsgálati módszereket, azok szabványszámát. A Greenpeace által közölt adatok nem beazonosíthatóak, az anyag félretájékoztatásra alkalmas.
A TKV ezzel szemben a mintavétel és a vizsgálat alatt is betartotta a szabályokat, ez a közzétett teljes jegyzőkönyvből kiderül.
10, "A Greenpeace szerint a tározó engedélyében számos szabálytalanság van, ezért ügyészséghez is fordultak, ahol egyelőre még vizsgálják az ügyet.”
Az engedéllyel kapcsolatos kritikákkal kapcsolatban a TKV emlékeztet, hogy a legkülönbözőbb hatóságok vizsgálták a cég tevékenységét és az engedély jogszerűségét. A vizsgálatok mindegyike rendben talált mindent. Az ügyészségi feljelentésről pedig az a véleményünk, hogy tökéletesen illeszkedik a Greenpeace kommunikációs gyakorlatába, innentől kezdve ugyanis hetekig, hónapokig mondhatják, hogy az ügyben folyik a nyomozás, azt sugallva ezzel, hogy valamiféle törvénytelenség van az ügyben. A TKV biztos benne, hogy hasonlóan az eddigi vizsgálatokhoz, ez az újabb is mindent törvényesnek fog találni, és a TKV az eddigiekhez hasonló, törvénytisztelő módon, az engedély betartásával dolgozhat a környezet javításáért.
11, „A lakók mégis elkeseredettek.”
A lakók ismerik a timföldgyár történetét, évtizedek óta együtt élnek a tározókkal. Amit tapasztalnak, az az, hogy amióta a TKV lefedte a tározókat, nem száll fel veszélyes vörös por, ami beteríti őket és ingatlanjaikat. A tevékenység hasznosságát elismerve a folytatás szükségességéről hozott határozatot a helyi önkormányzat is.
A lakók amiatt lehetnek csak elkeseredettek, ha hozzá nem értő emberek egy zöldszervezet mögé bújva, hamis, lejárató videókat tesznek közzé a településről.
12, „Helyzetüket súlyosbítja, hogy 2010-ben a Tatai Környezetvédelmi Zrt. – 2015-ig – az almásfüzitői 7-es tározóra több mint 650 ezer tonna veszélyes hulladék beszállítására kapott engedélyt.”
A Tatai Környezetvédelmi Zrt. 2004-ben kapott egységes környezethasználati engedélyt. Ennek az engedélynek a meghosszabbítása történt meg 2010-ben a tevékenység környezetvédelmi felülvizsgálata alapján, mely szakhatóságok bevonásával történik.
Az engedélyben megadott mennyiség azonban nem jelenti azt, hogy valóban ennyit dolgoz fel.
A számok, mennyiségek megtévesztő, hangulatkeltő használata is jellemző a Greenpeace vitastílusára. Nyilvános adat, hogy a TKV évente valójában az engedélyben megadott hulladékmennyiség töredékét veszi át kezelésre. Azért szükséges a felhasználásnál nagyobb összmennyiségű engedély, hogy, ha dömpingszerűen, megfelelő minőségű hulladék rendelkezésre áll, felgyorsulhasson a tározó lefedési folyamata, ne kelljen az engedélymódosítás több hónapos eljárási idejét kivárni. Másrészt a beérkező hulladékok mennyiségének csak milliomod része a valós veszélyes anyag tartalom. A beérkező hulladékokat kezeljük, tehát e folyamat során megközelítőleg 1 év alatt minimálisra csökken vagy eltűnik a szennyezőanyag veszélyessége. Egységes környezethasználati engedélyünkben maximált az átvételre kerülő hulladékok veszélyes anyag tartalma.
A TKV, hasonlóan többi magyarországi konkurenséhez, jellemzően 20-30 féle hulladékból készít komposztot – noha engedélye több mint 400 hulladékfajtára szól. Egyébként a 400 is megtévesztő, mert a jogszabály az azonos összetételű, jellegű hulladékokat származásuk alapján – mivel ez a besorolás alapja – több különböző kóddal jelzi. A szennyvíziszap így lehet ipari, irodai, lehet más a víztartalma – a kódok alapján különbözőnek tűnik, noha végig szennyvíziszapról beszélünk.
